2010. április 29., csütörtök

Dobai Péter : Echo nélkül
"O laß doch immer hier und dort
Mich ewig Liebe fühlen;
Und möcht der Schmerz auch also fort
Durch Nerv und Adern wühlen!"
(Goethe: Sehnsucht)

Régen rajongó, lelkes verset írtál,
ha véletlen szál rózsát szirmokba nyílni láttál!
Régen nem számított az ünnepekkel teli naptár!
Ünnepek voltak akkor egészükben az évek,
a bátor, meztelen szerelmek, hű barátságok!
Ifjúságod nagyságos, áldott, fényes, káprázatos tavaszait
tengerek azúrja követte, tékozló, sugaras nyár!
Hangos, tiszta echót vertek hívásaid, kiáltásaid,
mosolyodat, nézésedet leányok testvéri mosolya,
élénk, nyugtalan pillantása viszonozta!
Régen nem vetted észre, hogy súlyos
platán fasorok süllyedő temetők felé vezetnek
s nem feledtél el egyetlen nevet, egyetlen arcot
sem, kivel életed, sorsod egyszer is találkozott!
Semmiről napi számadást senkinek nem adtál!
Könyvek fölött átvirrasztott éjszakáktól nem féltél, nem riadtál!
Erőd volt elég, éjféli, ajzó ölelésekhez,
virágzó szabadban veszett hajnali tánchoz!
Tomboló, tartóztathatatlan kedvvel élted életed!
- - - És íme... Lám! Mostanra minden jelentéktelen részlet:
valami múlt, elveszett egésznek emléke lett!
Miért, hogy nincs már rózsavers szívedben?
Miért, hogy nincsen lelkedben dal, ujjongás?
Miért nincs lázadás, se láz, se zsongás véredben?
Mitől lettek felismerhetetlen romokká mind a régi meghitt helyek?
És honvággyal hozzájuk visszatérni miért ijeszt?
Miféle terror verte le megnyilvánulásaid egyszemélyes
forradalmát?
- - - Vándora lettél soha meg nem tett utaknak!
Már nem tudsz másokban eltévedni, feléjük szökni!
Magaddal szemközt - világtalan - egymagad vagy...

2 megjegyzés:

  1. Előbb-utóbb mindenki számot vet, csak kevesen tudják a lángot végig őrizni.:)

    VálaszTörlés