2010. május 6., csütörtök

Csengery Kristóf: Amulett


A bizalom a Teremtés iránt

kezdetben megvolt, úgy emlékszem. Jó lesz

ott, ahová tesz. Jó lesz úgy és akkor.

Aztán ez elveszett. A múló évek

ledarálták, megették, nem tudom

fölidézni a folyamatot. Annyit

tudok csak: egyszer bennem valami

arra eszmélt, hogy nincs többé. A gyermek

biztonságára vágyom – vagy ha nem lehet,

a könnyűségre legalább, amellyel

a pénzdarab gurul, a falevél

lehull. Egy fényes mondatot szeretnék

amulettként hordani mellemen,

hogy védelmezzen: „átadom magam”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése