2010. június 8., kedd

Bölcsek a bölcsőben




Egy kincset fedeztem fel az Ünnepi Könyvhét forgatagában. Alison Gopnik könyvének címe nem tré­fás és túlzó me­ta­fo­ra, hanem mély és ko­moly ana­ló­gia, mely a fej­lő­dés­lé­lek­tan mai gyer­mek­ké­pét sű­rí­ti ma­gá­ba. A mű köz­pon­ti té­zi­se sze­rint a cse­cse­mő ve­le­szü­le­tett el­mé­let­al­ko­tó ké­pes­ség­gel jön a vi­lág­ra, mely­nek se­gít­sé­gé­vel a világ kü­lön­bö­ző te­rü­le­te­i­ről szer­zett ta­pasz­ta­la­ta­it ko­he­rens rend­sze­rek­be, úgy­ne­ve­zett "naiv el­mé­le­tek­be" szer­ve­zi. Ez az ösz­tö­nös el­mé­let­al­ko­tó ak­ti­vi­tás pedig erő­sen em­lé­kez­tet a fel­nőtt ku­ta­tók tu­da­tos te­vé­keny­sé­gé­re.
Nyis­suk ki hát a gyer­mek­szo­ba aj­ta­ját, és les­sünk be a böl­cső­be! Amit lá­tunk, az nem más, mint maga az ár­tat­lan­ság, te­he­tet­len­ség és gon­do­lat­ta­lan­ság. De va­ló­já­ban a böl­cső­ben a leg­nagy­sze­rűbb elme fek­szik, a leg­ha­té­ko­nyabb ta­nu­ló­gép, mely csak lé­te­zik az uni­ver­zum­ban...


Klári néni mondta sokszor, hogy "mindent megadnék érte, ha egyszer a fejükbe látnék, mi megy végbe ott." Ő is "együltében" olvasta volna el ezt a könyvet, mint én is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése