2010. június 28., hétfő

Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - részlet

Szeretetet akartál adni Tahtúr fiam, és vártál is szeretetet, csakhogy az emberek általában nem szeretik egymást, ők javarészt senkit se szeretnek. Rokonaidtól meg éppen jóságot vártál, de ők rosszak. Ez is elég általános jelenség, nem igen szoktak törődni egymással. Benned van hősiességre való hajlam, tudom, tehát, mikor egyszer szükséged lett volna barátaid önfeláldozó bátorságára, meggyőződésükért, vagyis ügyedért való kiállásra, akkor csalódottan néztél szét, – nem volt körülötted senki. S most mit tanácsoljak neked, mire tanítsalak? Amit vártál, nem igen létezik, csak ritkán. Épp ezért mondjam azt, hogy légy te is olyan, mint a többi és ne légy vakbuzgóan áldozatkész, szeretetedet ne ontsad? Nem tehetem. Már azért sem, mert vannak emberek, akik szolgálatra születtek, mint te is és bizony én is… Mi nem merünk még unalmasak se lenni. S ilyenek különösen az árvagyerekek. Márpedig te is félárva voltál, én is, magam én apám, te anyád révén. Neked is meg kell tehát várnod azt, amit az élet a nagyon jóakaratú emberekkel művelni szokott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése