2010. augusztus 31., kedd

Mikor


nyár elején megláttam a hajszálvékony, gyenge kis palántácskákat, hát nem sok esélyt adtam nekik. Aztán öntözgettem, szeretgettem őket, mint Vacskamati a virágjait, s láss csodát: méternél magasabb, életerős fácskává nőttek, s alig bírták tartani a rengeteg, gyönyörű paradicsomot. Háromféle termett: hagyományos csodásízű, aztán apró fürtös koktél, s vicces napsárga. Már a harmadik kosár termésben gyönyörködhetünk, s még mennyi van rajta.
Hát, így örül egy "díszparaszt" a kertje gazdagságának. Köszönöm Kinga.

2010. augusztus 29., vasárnap

PAgagNINI

Rosszkedv helyett, mellett, ellenére, csakazértis :


2010. augusztus 27., péntek

On The Oder Side of The World


Mostanában gyakran találnak meg olyan zenék, melyeket régen kedveltem. Ilyen Tom Waits, aki egy amerikai énekes-dalszerző, zeneszerző, színész. Összetéveszthetetlen a hangja. Száz közül felismerném. Egyik kritikusa szerint olyan, "mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval." Jó. Nem? Eszméletlen figura. Zenéjének sokszínűségére jellemző, hogy az "alternatív" és a "folk" kategóriában is nyert Grammy-díjat. Nem sok ilyen zenész van. Különösen szerettem a hetvenes években szerzett érzelmes hangvételű dalait (Úristen, már akkor is éltem??:-) és nyolcvanas évekbeli jellegzetes kocsmazenéjét. A legkedvesebb az On The Other Side of The World. Magyarul talán: A világ másik oldalán. Sokszor kell egymás után meghallgatni, hogy minden porcikádat (de jó szó ! :-) átjárja.




2010. augusztus 26., csütörtök

d-r-m-s-l

Az a jó, hogy vannak még varázslók. Gross Arnold a színek, vonalak varázslója, Bobby McFerrin pedig a hangoké. Egyszerűen varázsló. Őt tényleg hallani, látni, érezni kell.

2010. augusztus 25., szerda

Gross Arnold







Tavaly november 25-én ünnepelte 80. születésnapját a varázskezű mágus, a páratlan szépségű rézkarcok alkotója, melyeknek csodájára jár a világ.



A Café Zacc KulturTerasz Galériája most "Angyalok összeesküvése" címmel rendezett kiállítást a mester műveiből. Grafikai életművének egészét átfogó, és ebben a tekintetben kivételesnek is tekinthető gyűjteményt láthat az ide belépő. Csupa játék és csupa mese-apróság, szívek, virágok, emberek, angyalok. Egy sejtelemmel és mesével, a természeti és emberi lét gyönyörű apróságaival zsúfolt külön világ.



Régóta szeretem, csodálom képeit. 1979-ben megjelent egy gyönyörű, a maga nemében ritkaságnak számító könyv. Versek és képek címmel a Corvina kiadó adta ki, s benne Adamis Anna versei, s Gross Arnold legszebb grafikái. Azonnal megvettem. Aztán 1994 október 19-én személyesen is találkozhattam a mesterrel. A pécsi Műhely Galériában volt kiállítása, s én hónom alatt a könyvemmel izgatottan mentem a találkozásra. Kértem, dedikálja. Leült egy asztal mellé. Ahogy kissé félrebillentett fejjel a papír fölé hajolt, mozdulatában annyi finomság, annyi gondosság. Akár egy apró, okos kis madár. Szépen formált betűket írt, szinte rajzolta azokat is. Aztán átvette a ceruzát a bal kezébe: most valami más születik: egy finom arc, göndör fürtökkel keretezve, kecses nyak, álmodó szemek. Hajlékony vonalak símulnak elő a mester szép keze alól, s néhány másodperc múlva a papírról egy légies angyal mosolyog, tekintetében időtlen békesség. Emlékszem, nagy zavarban köszöntem meg a könyvbe varázsolt emléket, s azóta is szeretett kincseim között őrzöm.



S ma újból gyönyörködhettem ebben a mesevilágban. Nem evilági csoda: angyalok álmodnak ilyent.



2010. augusztus 22., vasárnap

Mesterségek ünnepe

Valóban igazi ünnep. A legjobb barátaimmal lehetek, jó találkozások, jó emberek, gyönyörű portékák, feltöltődés, kell ennél több? Éppen ezekért kihagyhatatlan. Jövőre veletek ugyanott!


Gyönyörű fotók hajdani ünnepekről.




2010 db tojás. Nincs kettő egyforma. Mosonyi Éva pécsi tojásfestőtől.


Idén a mézeskalács és a gyertyaöntés volt a kiemelt mesterség.



S persze a szívemhez legközelebb álló nemez. Volt néhány szép munka.




























































2010. augusztus 18., szerda

Felolvasó





Először a könyvet olvastam. A történet röviden: egy tizenéves fiú, az ötvenes évek NSZK-jában szerelmi viszonyba keveredik egy harminc fölötti nővel. Kapcsolatuk rituáléi a közös fürdések, a fiú hosszú felolvasásai és utána a szenvedélyes szerelmeskedések. A nő parányi lakásából egyszer mozdulnak ki egy közös biciklitúrára, és ezután, a boldogság tetőfokán (legalábbis a fiú számára) a nő nyomtalanul eltűnik. Évekkel később, háborús bűnösök tárgyalásán, ahová kiváltságos joghallgatóként kerül, a fiú viszontlátja Hannát a vádlottak között. A tárgyaláson a nő épp olyan furcsán viselkedik, mint korábban, és Michael rájön, hogy bizonytalanságainak, és furcsaságainak oka (tábori őrként és Michael szeretőjeként is) az írástudatlansága volt, amelyet a végsőkig titkolt. Az életfogytiglani büntetés évei alatt Michael távolról követi Hanna sorsát. Könyveket olvas fel kazettákra és rendszeresen beküldi őket a börtönbe, miközben ügyvédi pályáján sikeres, de a magánélete kudarcokkal teli. Huszonévnyi rabság után Hanna szabadulhat. A börtön Michaelt kéri meg arra, hogy szabadulása után gondoskodjon róla, hiszen senki más nem tartotta vele a kapcsolatot, csak ő. Találkoznak. Hanna öregasszony lett, és megtanult olvasni, de a fiú nem látja meg többé benne a régi asszonyt.

A regényből készült film óriási siker. Nyert egy csomó díjat. Én végre most láttam, dvd-n, és ez is ad nekem éppen elég gondolkoznivalót. A filmből inkább az egyéni történet, az egyéni konfliktus rajzolódik ki plasztikusabban: Michaelnek titkolnia kell az idősebb nőhöz való viszonyát a családi háttere miatt az ötvenes években, a nő bűnössége miatt a hatvanas években, és az önmagával való szembenézés sikertelensége miatt a hetvenes és a nyolcvanas években. Így ez a titkolózás, és bezárkózás énje részévé válik. A film főleg az ő dilemmájára fókuszál, és ez a megközelítés is megállja a helyét. Különösen értékeltem, hogy ez a hollywoodi szuperprodukció mert nagyon hideg színekkel operálni, nem félt az élet egyszerűségét megmutatni az NSZK-ban az ötvenes években, majd a fejlődést jól érzékeltetni a modern tárgyalóteremben, és Michael életének külsőségeiben, de hasonlóan egyszerű eszközökkel. A filmet a két férfi főszereplő viszi a vállán (Winslet Oscarja ide, vagy oda): David Kross, aki a fiatal, és Ralph Fiennes, aki az érett Michaelt játssza.

Zavarbaejtő, megrázó élmény.

2010. augusztus 15., vasárnap

"Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! –
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani."

2010. augusztus 11., szerda

Még mindig...


Emlékkoncert a Szigeten. Nevetséges erőlködés. Senki nem tudott hiteles lenni. Volt aki egész egyszerűen röhejes volt. (Paja Bea, mint Cseh Tamás, na neee)

Vajon mit gondoltak azok az ifjú népek, akik itt a szigeten hallottak először róla? Azt hitték, hogy ilyen silány, gyengécske bohóc volt?

Másik János mondta, hogy Tamás soha nem lépett fel a szigeten. Nem azért, mert nem fogadta el a meghívást, hanem egész egyszerűen soha meg sem hívták. Vajon miért nem...

Mi azért úgy őrizzük a szívünkben, amilyen volt.


2010. augusztus 10., kedd

Cirque du Solei

Istenem, ha egyszer ide eljuthatnék.....


2010. augusztus 8., vasárnap

Éppen egy éve...

Bálint Endre BÚCSÚ


Mint pályaudvart a habos füst

Úgy leng körül a ködös bánat

(Szorongó gyermek a lélek

Félszegen vágyódik utánad.)

Mérhetetlen messze az ablak

Mögötte állsz és még sem látlak

Mint eltűnt gyermeket kutatlak

Még itt vagy és mégis várlak.

Vonat füttye esteli órán

Keresztül hasítja a csendet

Álmából tépi ki egy sínpár

A várakozót ki elmerengett.

És elringatott a tarka lárma

S megzavart a jelzőtáblák

Hunyorgó színes jelbeszéde

(A révülőnek drága ábrák.)

Eltűntél apró pontba zárva

Már csak idegen tájak látnak

Az estét szellők simogatják

E versecskét küldöm utánad.