2010. augusztus 8., vasárnap

Éppen egy éve...

Bálint Endre BÚCSÚ


Mint pályaudvart a habos füst

Úgy leng körül a ködös bánat

(Szorongó gyermek a lélek

Félszegen vágyódik utánad.)

Mérhetetlen messze az ablak

Mögötte állsz és még sem látlak

Mint eltűnt gyermeket kutatlak

Még itt vagy és mégis várlak.

Vonat füttye esteli órán

Keresztül hasítja a csendet

Álmából tépi ki egy sínpár

A várakozót ki elmerengett.

És elringatott a tarka lárma

S megzavart a jelzőtáblák

Hunyorgó színes jelbeszéde

(A révülőnek drága ábrák.)

Eltűntél apró pontba zárva

Már csak idegen tájak látnak

Az estét szellők simogatják

E versecskét küldöm utánad.

2 megjegyzés:

  1. Egyszer régen volt egy hosszú szőke hajú lány. El vitt egy koncertre az egyetem aulájába, azt mondta nagyon jó zene lesz. Valami Cseh Tamás - Másik János koncert lesz. Kik lehetnek azok? - sohasem hallottam róluk. Aztán elkezdődött a műsor, megrázó volt. Az általam legjobban kedvelt zenészt Te ismertetted meg velem. Vajon lehet-e ennél nagyobb ajándékot adni?

    VálaszTörlés
  2. Olyan közhelyszerű, elcsépelt lenne azt írni, hogy: "örülök". Ezért nem is írom, de azért melengeti a lelkem, amit írtál.

    VálaszTörlés