2010. augusztus 18., szerda

Felolvasó





Először a könyvet olvastam. A történet röviden: egy tizenéves fiú, az ötvenes évek NSZK-jában szerelmi viszonyba keveredik egy harminc fölötti nővel. Kapcsolatuk rituáléi a közös fürdések, a fiú hosszú felolvasásai és utána a szenvedélyes szerelmeskedések. A nő parányi lakásából egyszer mozdulnak ki egy közös biciklitúrára, és ezután, a boldogság tetőfokán (legalábbis a fiú számára) a nő nyomtalanul eltűnik. Évekkel később, háborús bűnösök tárgyalásán, ahová kiváltságos joghallgatóként kerül, a fiú viszontlátja Hannát a vádlottak között. A tárgyaláson a nő épp olyan furcsán viselkedik, mint korábban, és Michael rájön, hogy bizonytalanságainak, és furcsaságainak oka (tábori őrként és Michael szeretőjeként is) az írástudatlansága volt, amelyet a végsőkig titkolt. Az életfogytiglani büntetés évei alatt Michael távolról követi Hanna sorsát. Könyveket olvas fel kazettákra és rendszeresen beküldi őket a börtönbe, miközben ügyvédi pályáján sikeres, de a magánélete kudarcokkal teli. Huszonévnyi rabság után Hanna szabadulhat. A börtön Michaelt kéri meg arra, hogy szabadulása után gondoskodjon róla, hiszen senki más nem tartotta vele a kapcsolatot, csak ő. Találkoznak. Hanna öregasszony lett, és megtanult olvasni, de a fiú nem látja meg többé benne a régi asszonyt.

A regényből készült film óriási siker. Nyert egy csomó díjat. Én végre most láttam, dvd-n, és ez is ad nekem éppen elég gondolkoznivalót. A filmből inkább az egyéni történet, az egyéni konfliktus rajzolódik ki plasztikusabban: Michaelnek titkolnia kell az idősebb nőhöz való viszonyát a családi háttere miatt az ötvenes években, a nő bűnössége miatt a hatvanas években, és az önmagával való szembenézés sikertelensége miatt a hetvenes és a nyolcvanas években. Így ez a titkolózás, és bezárkózás énje részévé válik. A film főleg az ő dilemmájára fókuszál, és ez a megközelítés is megállja a helyét. Különösen értékeltem, hogy ez a hollywoodi szuperprodukció mert nagyon hideg színekkel operálni, nem félt az élet egyszerűségét megmutatni az NSZK-ban az ötvenes években, majd a fejlődést jól érzékeltetni a modern tárgyalóteremben, és Michael életének külsőségeiben, de hasonlóan egyszerű eszközökkel. A filmet a két férfi főszereplő viszi a vállán (Winslet Oscarja ide, vagy oda): David Kross, aki a fiatal, és Ralph Fiennes, aki az érett Michaelt játssza.

Zavarbaejtő, megrázó élmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése