2010. augusztus 11., szerda

Még mindig...


Emlékkoncert a Szigeten. Nevetséges erőlködés. Senki nem tudott hiteles lenni. Volt aki egész egyszerűen röhejes volt. (Paja Bea, mint Cseh Tamás, na neee)

Vajon mit gondoltak azok az ifjú népek, akik itt a szigeten hallottak először róla? Azt hitték, hogy ilyen silány, gyengécske bohóc volt?

Másik János mondta, hogy Tamás soha nem lépett fel a szigeten. Nem azért, mert nem fogadta el a meghívást, hanem egész egyszerűen soha meg sem hívták. Vajon miért nem...

Mi azért úgy őrizzük a szívünkben, amilyen volt.


2 megjegyzés:

  1. Nem is tudom hol kezdjem. Az ifjú népek, talán majd annyit tudnak róla, mint Te vagy én a Seres Rezsőről. Mindenesetre esélyt kaptak arra, hogy utána nézzenek. Mi szombaton elmentünk az ördögkatlan fesztiválra /Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya/ Kisharsányban kezdtük, meghallgattuk Berec Andrást, szuper volt. Aztán valami lánycsoport hegedült, talán a siklósi zeneiskolából. Nem volt rossz, de nem ez az együttes fog nekem katarzist okozni.:)
    Őket egy másik színpadon egy kísérletezős szuper jazz együttes követte. A rendező szinte könyörgött az öntelt vezetőnek, hogy kezdjék már. Innen át mentünk a szoborparkba, Cseh Tamás emlékkoncertre. Egy borgőzös gitáros hang /szó szerint / föltántorgott a színpadra, elkezdett játszani egy Cseh Tamás dalt, egy kutya nyüszített az énekétől, letolta a "bunkó közönséget", hogy miért van ott az eb, majd elment. Következett egy 6-8 tagú banda kórussal, fúvósokkal és el kezdtek játszani valamit a Fehér babákból.
    És nekem itt betelt a pohár, haza jöttünk.
    :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, akkor te se jártál jobban, mint én.

    Meghallgattad, ugye:

    "Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?"

    VálaszTörlés