2010. szeptember 30., csütörtök

"Az október


aranygyűrű az esztendő kezén" írja valahol Szép Ernő. Akkor hát holnaptól. Szabad péntek, szabad szombat, szabad szomorkodni. A világom merő poézis. Tele értelmetlen és nélkülözhetetlen dolgokkal, amilyen értelmetlenek és nélkülözhetetlenek a szépség, a zene, a veranda padján való vacogós ücsörgés, céltalan kószálás az erdőben, a melegben halódó, hidegben viruló muskátlijaink. Hordom, kevesebb méltósággal mint szeretném, a táskákat a szemem alatt, reggelenként pedig a hátamon az iskoláig, ez utóbbiakat mondjuk szeretem.
Olvastam egy mondatot, mindegy milyen szövegkörnyezetben, azóta mondom hol Istennek, hol magamnak: Köszönöm, hogy nem hagysz el.
Boldog októbert!

Paul fotója Kánból

2 megjegyzés:

  1. "Tele értelmetlen és nélkülözhetetlen dolgokkal,"
    Ne feledd, hogy a legtöbbet az adja aki az emberiség eddigi tudását át tudja adni a következő generációnak, hogy ne a famászásnál tartsunk még mindég. Egyszer azt mondtad, hogy én sokra vittem. Legalább is többre mint Te. Nade ki tudja :)

    VálaszTörlés
  2. Kicsi kis porszem vagyok én ehhez barátom. Néha azzal áltatom magam, hogy valamit tudok adni, de ki a fenének kell. Másról szól ma a világ. Elszalad mellettem, s én maradok "öreg, de vitézlőn túlélő". Még szerencse, hogy azért vagyunk néhányan, akik nem adják el a lelküket.
    S hogy "száz év múlva ki tud itt magyarul"? Hát, ahogy itt minden "korcsosul".......

    VálaszTörlés