2010. október 29., péntek

Harangjáték

Ma este, az uszodából hazamenet, harangzúgásba öltözött a belváros. Először az Irgalmasok harangja szólalt meg, de már nyújtózkodott az ég felé a dzsámi mozgó haranglába, közben játékos harangjátékot csilingelve. Aztán megszólalt rajta a nagyobbik harang. Szép, határozott ütésekkel. Már éppen megszokta fülem a zengő kétszólamot, amikor a Sétatér felé közeledve belekondult a szép összhangba a Székesegyház komoly, "férfiharangja". Bimm-bamm. Zengtek az utcák az októberi alkonyatban. S akkor, mint egy nevetés, megszólalt a harangláb kisebb harangja. Vidám kolompolással küldött utánam egy "jó éjszakát"-ot. Olyan szép volt! Hazáig mosolygott a lelkem.

2010. október 28., csütörtök

Munkácsy

Ma újból láttuk a Munkácsy trilógiát. 31-én elviszik Pécsről, s talán az életben nem láthatjuk így együtt. Csodálatos volt.

2010. október 26., kedd

Hideg dovebber


Varró Dani: Bádatos dapok


Hideg dovebber dzsípős szele jő,

Biatta bost bidded bező kopár,

Oda az egyhe, őszies idő,

S elbúlt a Gyár.


Deb tudob, bilyed erős akarat

Lelkesít, hogy daloljod bég a száj,

Bégis dalolok, bitt a badarak,

Bert hát buszáj.


Bost búcsú déked, trillázó patak,

Ti rózsák, badarak, te tarka rét,

Búcsú déktek, artikulált szavak,

Áldott beszéd!


Zöld gyep, árgyas erdő, búcsú déked,

Búcsú déked, vidáb, gyári lagzi,

Begtört szívvel sebbi bást deb kérek,

Csak hogy... hapci!!!

2010. október 25., hétfő

Halott levelek

Jacques Prévert: Halott levelek

Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,

az az idő, mi csak tiéd s enyém,

ó, sokkalta szebb volt az életünk,

és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.

Kupacban áll a sok holt falevél –

a tűnt nyarak emléke int,

kupacban áll már a sok holt levél,

mint könnyeink és örömeink.

És az őszi szél elhordja mind,

hol feledésnek éje vár,

de lásd, tudom még szó szerint

azt a dalt, mi oly messze már...

E dal miénk, hozzánk hasonló,

tiéd e dal s enyém, szívem,

nincs két szív még oly egybehangzó,

mint szíved és az én szívem.

Csendben válnak el, egy szót se szólva,

kiket az élet űz tovább,

és az ár, a tengerár lemossa

a tűnt szeretők lábnyomát.

(Baranyi Ferenc fordítása)

2010. október 24., vasárnap

A bohóc

Emiatt a furcsa kis emberke miatt képes vagyok a tv elé ülni szombat esténként. Elvarázsolt engem is, mint nagyon sok embert. Egyik barátom blogjában olvastam, hogy félti, nehogy elragadja a média. Tegnap este én is hasonlót éreztem, amikor az igazán varázslatos, különleges éneklése után a bohócot hiányolta a zsűri. Hát igen, már beskatulyázták. Én szeretem benne a bohócot is, de ezt a "törött hegedűn gyönyörűen" muzsikáló, érzékeny embert is. Csak ne törjék össze a hegedűt....

2010. október 22., péntek

2010. október 20., szerda

Ősz

Vas István: Ősz elé

Fordul, fordul a föld a színes őszbe,

az ősz, mely mindent mosolyogva győz le,

már végighúzza hűvös ujjait

a földön s az lankadva újraéled

a zsarnok nyár után s örül a lélek:

az ősz, az ősz, az ősz van újra itt!

Lankadva éled, úgy bizony. Hiába

mondják, hogy ez a természet halála,

az élet az, mely másul, színesül.

Nyár végén minden száraz és halott volt,

úgy szenvedtük a napsugárt, vad ostort,

most zúg a szél, szabadság-énekül.

És mit tesz az, hogy mint halotti torra,

úgy öltözik aranyba és bíborba

az őszi föld s pompázva már enyész?

Bár ily halállal halhatnék meg én is,

ragyogva túl halálom végzetén is,

ó élni, halni füst csak az egész!

2010. október 14., csütörtök

Őszikék


Az őszi kikerics (Colchicum autumnale L.)


A természetet járó ember ebben az időszakban úton-útfélen belebotlik a fű között megbújó, általában csoportosan nyíló, élénk lilás színű, kedves virágba. Üdítő színfoltjuk szorosan hozzátartozik az őszi táj látványához.


Virágzása visszavonhatatlanul az ősz beköszöntét jelzi. Arany János révén őszikeként lett közismert.


Tudományos nevének előtagját Colchis városáról kapta, amely az ókorban a méregkeverők paradicsoma volt. A monda szerint Medea, a colchisi király leánya mérgeinek készítéséhez ezt a növényt használta. Az autumnale elnevezés az őszi kikerics késői virágzására utal. Amellett, hogy védett, az egyik legmérgezőbb növényeink egyike.




Apollinaire: Kikericsek

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
Radnóti Miklós fordítása

Judit anyónak kedves virága volt. Bizony elárulom, hogy amikor a tanyára menet megláttam az első virágokat, egy szálat mindig leszakítottam, s vittem Anyónak:"hoztam egy kis őszt" .
Már nincs itt Anyó. Mégis nyílnak a kikericsek, s ahogy szakítanék neki, tétován megáll a kezem.
Látod Anyókám, itt az ősz.

2010. október 9., szombat

John Lennon

John Lennon ma lenne hetven éves. És el lenne keseredve. Azt látná, hiába jártatta a száját, falra hányta a borsót. Nem lettünk jobbak, békésebbek. Persze nyilván továbbra is hajtogatná a magáét, szemtelenkedne a nagyokkal, erőt adna a kicsiknek. Ez volt a dolga.

video

2010. október 8., péntek

"Szerelmed kegyelem, fény és élet."



Ma volt Veronika és István esküvője a Pálos templomban. Gyönyörű volt. A sok barát, tanítvány, tolókocsis kis emberkék, rokonok ölelő gyűrűje vette őket körül. Áramlott a szeretet.


Ember-vagy angyal nyelven bármit szólhatok,

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok.

Hiába mondom el mind, ami előadható,

értéktelen nélküle ajkamon a szó.

A nélkülözők között mindenem szétoszthatom,

hitemmel a hegyeket is elmozdithatom.

Ha kialszik a szeretet, alig van remény...

Ha hiányzik belőlem,ó, mit érek én?

A szeretet türelmes, jóságos, az igazságban él,

nem féltékeny, nem önző és nem kevély.

Őrizzük jól, hogy mindig köztünk legyen!

A szeretet nem szűnik meg sosem!



2010. október 6., szerda

Ma gyásznap van


Az aradi 13-ak utolsó mondatai...


Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
Nyugodjanak békében.