2010. október 25., hétfő

Halott levelek

Jacques Prévert: Halott levelek

Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,

az az idő, mi csak tiéd s enyém,

ó, sokkalta szebb volt az életünk,

és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.

Kupacban áll a sok holt falevél –

a tűnt nyarak emléke int,

kupacban áll már a sok holt levél,

mint könnyeink és örömeink.

És az őszi szél elhordja mind,

hol feledésnek éje vár,

de lásd, tudom még szó szerint

azt a dalt, mi oly messze már...

E dal miénk, hozzánk hasonló,

tiéd e dal s enyém, szívem,

nincs két szív még oly egybehangzó,

mint szíved és az én szívem.

Csendben válnak el, egy szót se szólva,

kiket az élet űz tovább,

és az ár, a tengerár lemossa

a tűnt szeretők lábnyomát.

(Baranyi Ferenc fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése