2010. október 14., csütörtök

Őszikék


Az őszi kikerics (Colchicum autumnale L.)


A természetet járó ember ebben az időszakban úton-útfélen belebotlik a fű között megbújó, általában csoportosan nyíló, élénk lilás színű, kedves virágba. Üdítő színfoltjuk szorosan hozzátartozik az őszi táj látványához.


Virágzása visszavonhatatlanul az ősz beköszöntét jelzi. Arany János révén őszikeként lett közismert.


Tudományos nevének előtagját Colchis városáról kapta, amely az ókorban a méregkeverők paradicsoma volt. A monda szerint Medea, a colchisi király leánya mérgeinek készítéséhez ezt a növényt használta. Az autumnale elnevezés az őszi kikerics késői virágzására utal. Amellett, hogy védett, az egyik legmérgezőbb növényeink egyike.




Apollinaire: Kikericsek

Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik

Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
Radnóti Miklós fordítása

Judit anyónak kedves virága volt. Bizony elárulom, hogy amikor a tanyára menet megláttam az első virágokat, egy szálat mindig leszakítottam, s vittem Anyónak:"hoztam egy kis őszt" .
Már nincs itt Anyó. Mégis nyílnak a kikericsek, s ahogy szakítanék neki, tétován megáll a kezem.
Látod Anyókám, itt az ősz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése