2010. november 30., kedd

2010. november 29., hétfő

Csend

Próbáltam én is
nyerni a vásár zajában,
de mindig visszahúzott a csend.
Mindent elveszítettem,
csak azt nem,
amit a csend hozott nekem.
Weöres Sándor

2010. november 28., vasárnap

2010. november 26., péntek

Szeretem


a kutyákat, bár nekem sajnos nincs. Merci végtelenül kedves fotói, írása az ő Fantájukról ismét felébresztette bennem a vágyat egy négylábú társ után, s eszembe jutott egy régebben olvasott "vallomás". Talán nem túl érzelgős. Azt nem szerettem volna.


A KUTYA 10 KÉRÉSE
1. Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra – fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielőtt magadhoz veszel.

2. Ne szidj, és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid – de nekem csak Te vagy…

3. Kérlek, adj elegendő időt arra, hogy megértsem, mit vársz tőlem.

4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyen összeroppanthatnám a kezedet – mégsem tennék ilyet soha.

5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavaidat nem is mindig értem, a hangodat és a hangsúlyaidat jól ismerem.

6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőn-mezőn mozoghassak, futkározhassak – ez jót tesz Neked is.

7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a jó falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom – s igyekszem megszolgálni érte.

8. Te vagy az én gazdám, és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak, vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük.

9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid.

10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek – hiszen Te is öreg leszel egyszer…






2010. november 25., csütörtök

Kincs

Ülök az ablak előtt, nézem a hóval borított udvart. Közeledik a karácsony s valami jó kis történet kéne. Miről is szóljon, istállóról, jászolról, pásztorokról?
Ezek csak külsőségek, „SZERETET” ez lenne a lényeg, de hogy lehet erről úgy beszélni, hogy ne legyen banális és semmitmondó?
Eszembe jut egy régen olvasott novella.
A főhős /nevezzük csak apának/ meséli a történetet.:

Feleségem minden reggel tízórais csomagokat készít az egész családnak.
Egyik reggel miután átvettem a nekem készített papírzacskót, elém állt legkisebb négy éves lányunk Kathie és szintén egy papírzacskót nyújt felém. Ezt is vidd magaddal- majd vidáman ugrándozva, indul kifelé.
Kicsit csodálkoztam, de a „reggeli rohanás” nagyúr, sietve fölmarkoltam a zacskókat s már pattantam is az autóba. Az ebédidő alatt jutott csak eszembe a reggeli különös ajándék s miközben a szendvicseket majszoltam, előkotortam Kathie zacskóját. Fényes kagyló, kavics, csoki papírok, babafigura, színes szalag s hasonló haszontalanságok gurultak szét az asztalomon.
Elmosolyodtam.– aranyos – majd az evés végeztével, a morzsákkal együtt söpörtem a kacatokat a szemetesbe.
Este békésen olvastam az újságot elnyúlva a pamlagon, mikor Kathie odajött:
Kérem ám vissza! – csivitelte
Mit? - Kérdeztem én értetlenül.
Hát a zacskót, nem örökbe adtam, csak kölcsön, hogy te is játszhass vele. De most kérem vissza– magyarázta türelmesen.
Villámcsapásként ért, ő a legfontosabb kincseit bízta rám, s én kidobtam.
- Máris, kint van a kocsiban– dadogtam s rohantam kifelé.
Be az autóba, száguldás az irodába. Szerencsére a takarító még nem vitte ki a szemetet.
Természetesen akkor jött mikor könyékig turkáltam a kukában.
Mit mondjak,elég furcsán nézett, de megenyhült miután elmondtam, mi járatban vagyok.
Sőt még segített is kiszemezni a kincseket a szemét közül, neki is vannak gyermekei.
Még a zacskót is sikerült, úgy- ahogy helyrepofozni.
Gyorsan haza, majd bűnbánó arccal nyújtom Kathienak a meglehetősen megviselt zacskót. – Beesett az ülés alá – próbálok magyarázkodni. – Köszi – mondja vidáman, majd leül mellém, sorba kiszedegeti kincseit a zacskóból, s csillogó szemmel meséli melyik miért fontos, milyen emlékei kapcsolódnak hozzá.
Csodás kincsek! Ezek után néhanap előfordult, hogy egy - egy reggel Kathie a kincseit rám bízta. Sose tudtam rájönni, mikor, mivel érdemeltem ki a zacskót, de kezdtem valamiféle „jó apa” díjnak tekinteni s igyekeztem kiérdemelni.
Kathie pedig olykor adta, majd visszakérte zacskóját s ez így ment éveken át, míg egy délután már nem kérte vissza a zacskót. Elfelejtette, vagy csak kinőtt gyerekes kincseiből, nem tudom. De én őrzöm a megviselt zacskót, mint egy örökre elnyert értékes trófeát.
Ha valamikor szükség lesz rá, nálam megvan.
Valahogy így a történet.

Hogy ez nem is karácsonyi? Lehet.
Az Isten a legnagyobb kincset bízta ránk, szeretett Fiát. Egy egyszerű istállóban kaptuk s nem ismertük, ismerjük föl értékét, szemétbe söpörjük, s gyakran csak későn vesszük észre mit is dobtunk ki.
A kincs, az ajándék nem csak ünnepeken a miénk, sőt hétköznapjainkban látszik meg mit találtunk, hasznosítottunk belőle.

Szerintem ez egy karácsonyi történet!

2010. november 24., szerda

Tücsökmese



M.F. barátomnak, akinek a fabulájában a tücsök hatalmas karriert fut be, a hangya pedig egy szerencsétlen lúzer. (La Fontaine után szabadon. )Joshua Bell is hatalmas karriert fut hegedűsként, de ezen a videón egy különleges játékban vállalt főszerepet. Egy washingtoni aluljáróban játszik, s teszi ki a kalapját. Látszik a filmen, hogy mennyire közömbösek az emberek a reggeli sürgölődésben. Pedig egy világhírű hegedűművész játszik a világ egyik legértékesebb Stradivari hangszerén, a világ egyik leghatalmasabb zeneszerzőjétől, Johann Sebastian Bach-tól. Azt a zenészt, akinek koncertjeiért dollár ezreket fizetnek az emberek, s hangversenytermeket töltenek meg, itt az aluljáróban egy-két arrajáró kivételével észre sem veszik. Meg sem hallják talán a csodálatosan áradó Bach zenét.Mennyi érték, mennyi szépség, mennyi ember mellett megyünk el úgy, hogy észre sem vesszük.Mert sietünk, mert nem érünk rá, mert valahogy elromlott a vevőkészülékünk. Pedig a szürke hétköznapokban is ott vannak a csodák, a varázslat, csak nyitott, befogadó lélekkel kell járni-kelni. S akkor elhisszük talán, hogy a katicabogarak is tudnak énekelni.

2010. november 21., vasárnap

Camino





































Két barátom nemrég jött haza a Camino-ról. Tegnap este jó kis paella és sangria mellett meséltek. Mindent hallani akartam, hisz három éve én is végigjártam a 800 kilométert. Nekik is hatalmas, életreszóló élmény volt, nekem meg fájt a szívem az ismerős helyekről, emberekről hallva. Újból átélhettem, ha csak gondolatban is az Utat: a Pireneusok, az örök zöld Galícia, az istállókban a tehenek szuszogása, a palacsintás néni, hajnali erdők, a csodás katedrálisok, a kelta házikók, meseta, a végkimerülés, a templomok csendje, gregorián zene, néhány jó találkozás, horkoló szobatársak, naplemente az óceánon, a Compostella-ba érkezés szomorúsága, annak a megélése, hogy a boldogság nem a hegycsúcson van, hanem az oda vezető meredélyen.
Talán újból visszamegyek?....









2010. november 19., péntek

Árpádházi Szent Erzsébet




Szent Erzsébet nagyon szerette férjét, gyerekeit, a szegényeket, a betegeket. Radikálisan megélte az evangéliumot. Magyar csillag ő, a ferences rend legszebb rózsája. Kórházakat, árvaházakat, iskolákat neveztek el róla az évszázadok folyamán. Ma is a szegények csodatevő pártfogója.
Árpádházi Szent Erzsébet a névadója és égi pártfogója a Gyimesközéplok-i katolikus gimnáziumnak, 1994-ben indult. Nagyon sok rászoruló gyermeknek lett Alma Mater-je ez az iskola, és 2005-ben ballagott első ízben két végzős osztály. Érdemes megnézni az iskola honlapján, amint a csángók lóháton, szekéren, festői környezetben és viseletben ünneplik a 2010-es kicsengetést. Minden magyarázatnál többet ér.




Édesanyám is Erzsébet. Ma rá emlékezünk.

2010. november 13., szombat

Őszi szonett


Fölkél a nap, az asztalon fanyúl.

Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

de október van, nyirkos és sötét,

az Úr kihörpölé arany sörét.


Arany sörét kihörpölé az Úr,

várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,

de október van, undok és vizes,

az asztalon fanyúl, leszáll az est.


Leszáll az est, az asztalon levél,

azt írja, vártalak, hová levél?

Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl,


az asztalon, pohár, levél, fanyúl.

Október van, se fény, se árpalé,

arany sörét az Úr kihörpölé.


Varró Dániel

2010. november 10., szerda

Gustav Klimt










Láttam Budapesten a Szépművészeti Múzeum Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei című kiállítását. Klimt az örök kedvencem. Nagy élmény volt látni az eredeti képeket.
Mintegy 70 művész közel 200 alkotását láthatja az arrajáró. Gustav Klimttől 57 művet válogattak be. A kiállítás legismertebb festménye Klimt Nuda Veritas című alkotása. Annak idején sokkolta a közönséget az addigi szépségideáltól élesen különböző, provokáló, érzéki nőalakjával. A Nuda Veritas mellett az Aranylovag foglalja keretbe a tárlatot.
De jó, hogy vannak ilyen szépségek.

2010. november 8., hétfő

Dánia Bohóc Hercege

10 éve halt meg Victor Borge, dán-amerikai zongoraművész, humorista, előadóművész. Unokanővéremék áradoztak róla, s nemrég egy családi összejövetelen megmutatták néhány felvételét. Betegre nevettük magunkat. Ezen a videón egy világhírű örmény zongoraművésszel bohóckodnak.

2010. november 2., kedd

A csend

Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.