2010. november 21., vasárnap

Camino





































Két barátom nemrég jött haza a Camino-ról. Tegnap este jó kis paella és sangria mellett meséltek. Mindent hallani akartam, hisz három éve én is végigjártam a 800 kilométert. Nekik is hatalmas, életreszóló élmény volt, nekem meg fájt a szívem az ismerős helyekről, emberekről hallva. Újból átélhettem, ha csak gondolatban is az Utat: a Pireneusok, az örök zöld Galícia, az istállókban a tehenek szuszogása, a palacsintás néni, hajnali erdők, a csodás katedrálisok, a kelta házikók, meseta, a végkimerülés, a templomok csendje, gregorián zene, néhány jó találkozás, horkoló szobatársak, naplemente az óceánon, a Compostella-ba érkezés szomorúsága, annak a megélése, hogy a boldogság nem a hegycsúcson van, hanem az oda vezető meredélyen.
Talán újból visszamegyek?....









2 megjegyzés:

  1. Ha mész szólj időben, mert veled megyek. Ha elviselsz. :-)

    VálaszTörlés
  2. Hát, az nagy kaland lenne. :-)))))))

    VálaszTörlés