2010. november 24., szerda

Tücsökmese



M.F. barátomnak, akinek a fabulájában a tücsök hatalmas karriert fut be, a hangya pedig egy szerencsétlen lúzer. (La Fontaine után szabadon. )Joshua Bell is hatalmas karriert fut hegedűsként, de ezen a videón egy különleges játékban vállalt főszerepet. Egy washingtoni aluljáróban játszik, s teszi ki a kalapját. Látszik a filmen, hogy mennyire közömbösek az emberek a reggeli sürgölődésben. Pedig egy világhírű hegedűművész játszik a világ egyik legértékesebb Stradivari hangszerén, a világ egyik leghatalmasabb zeneszerzőjétől, Johann Sebastian Bach-tól. Azt a zenészt, akinek koncertjeiért dollár ezreket fizetnek az emberek, s hangversenytermeket töltenek meg, itt az aluljáróban egy-két arrajáró kivételével észre sem veszik. Meg sem hallják talán a csodálatosan áradó Bach zenét.Mennyi érték, mennyi szépség, mennyi ember mellett megyünk el úgy, hogy észre sem vesszük.Mert sietünk, mert nem érünk rá, mert valahogy elromlott a vevőkészülékünk. Pedig a szürke hétköznapokban is ott vannak a csodák, a varázslat, csak nyitott, befogadó lélekkel kell járni-kelni. S akkor elhisszük talán, hogy a katicabogarak is tudnak énekelni.

3 megjegyzés:

  1. Amit írsz azzal inkább többé mint kevésbé egyet értek, de hát mégsem linkelhettem be Maximot egy olyan mesébe ahol a hegedálás a főszerelés.:-)))

    VálaszTörlés
  2. Érdekes volt, köszönöm! Tetszik, amit írtál! Mindenkitől tanulhatunk valamit, észre kell vennünk, mit... ki miért értékes. Akár egy aluljáróban is:)

    VálaszTörlés