2011. február 17., csütörtök

Ki verné föl lelkünkben a lelket?

A meddő dombok homlokából
Kiemeltük a csillagvizsgáló gondolatokat,
Föl, föl a magasságig
Repülőgépeket hajigálunk
És roppant, visszahulló pályájukkal
Kipányváztuk a madarak birodalmát,
Mozdonyokkal korcsolyázunk messze földre
És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk
A sörényes, üvöltő tengerekre,
De emberek, emberek!

Ki venné újból észre,
Hogy le kell sikálni asztalainkat,
Ki mondaná meg az asszonyoknak,
Hogy kisöpörhetik a szomorúságot,
Ki ültetne kerteket szemünkbe,
Ki verné föl lelkünkben a lelket?
József Attila

3 megjegyzés:

  1. Fantasztikus vers!!!!Micsoda gondolatok!!!Köszönöm!Nem ismertem-eddig ezt a versét.

    VálaszTörlés
  2. Ugye milyen szép? De örülök, hogy van még, aki értékeli! Nekem nagyon a szívemből szól. :-)
    S bár József Attila az egyik legkedvesebb, eddig még nem fedeztem fel.

    VálaszTörlés
  3. Én is szeretem József Attila verseit,de ezt nem ismertem. Gyönyörű!

    VálaszTörlés