2011. február 1., kedd

Kilencvenkilenc

De mi történne,
ha eljönne a megvilágosodás,
és egyszeriben rádöbbennénk,
hogy kilencvenkilenc aranydukátunk
a kincs száz százaléka.
Hogy semmi nem hiányzik,
hogy senki nem vett el tőlünk semmit,
hogy a száz sem kerekebb szám,
mint a kilencvenkilenc.
Hogy ez csak egy csapda,
a mézesmadzag, amit elhúztak előttünk,
hogy ostobák legyünk,
hogy húzzuk az igát,
fáradtan, rosszkedvűen,
boldogtalanul és beletörődve.
Csapda, hogy csak toljuk a szekeret,
hogy minden menjen ugyanúgy tovább.
Örökkön-örökké ugyanúgy tovább!
Mennyi minden megváltozna,
ha élvezni tudnánk
kincseinket olyannak, amilyenek!
Jorge Bucay: Életmesék

Persze vigyázat, ha eljutottunk a felismerésig, hogy a kilencvenkilenc is kincset rejt, attól még nem adhatjuk fel a céljainkat. Ez nem azt jelenti, hogy be kell érnünk akármivel.
Mert elfogadni valamit, az nem ugyanaz, mint beletörődni valamibe.

2 megjegyzés:

  1. Nem, elfogadni azt jelenti, hogy annak tudatában megyünk tovább - töretlenül. Nagyon tetszenek ezek a gondolatok, Ilona!

    "Mennyi minden megváltozna,
    ha élvezni tudnánk
    kincseinket olyannak, amilyenek!" Így kell élnünk! Köszönöm, szép napot neked!!

    VálaszTörlés
  2. Énhozzám is nagyon közel álló életfelfogás. Örülök, hogy te is osztod. Bár ebben szinte biztos voltam. :-) Szép napokat neked is!

    VálaszTörlés