2011. február 15., kedd

Maskarások



Jaj de jó!
Micsoda forgatagra kélt a nap,
szikrázó havat tapos a láb,
alább mégsem hagy a hangulat,
mulat az apró, mulat a nagy.


Kavalkád,
hömpölygő áradat,
kerregő kereplő reccsen,
kolomppal, dobbal
olvad a fülemben,
csak ámulok,
bámulom a maskarásokat.
A farsangi vigasságot,
mulatságot vártam nagyon,
s hagyom, hogy az alkalom,
a tánc, vihánc sodorjon
akár hajnalig,
s amíg nagyot sikolt a síp,
levegőt hasít,
hozzá toldom kurjantásaim.


Álarcot?
Ó köszönöm én nem!
Nem rejtek játszi mosolyt
itt a szegleten.
Maradok ma is,
mint bármelyik napon
csupaszon, s ha kell kopaszon,
csak itt leszek vidáman a résen,
vagy kerítésen lógva nézek,
s közben kitanullak
téged és téged!
Kell, hogy holnap is
felismerjelek,
Mikor felöltesz hamis
maskarát,
másik réteget.



Ábrahám István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése