2011. március 29., kedd

Ismét a Csík


Már legutóbb a budapesti koncertjükön megtudtam, hogy márc.24-én Pécsre jönnek. Ráadásul a Kodály Központba. Már két héttel előtte minden jegy elkelt.

Fergeteges est volt. Csík Jánosék valami olyant találtak ki, amitől a fiatalok megszerették a népzenét. Egy kis Lovasi, egy kis Quimby, most éppen Ferencziék, remek humor, szívből játszó muzsikusok, igazi örömzene, s amerre járnak telt házas koncertek. Ha lenne kalapom, leemelném előttük.
Aki végighallgatja ezt a felvételt, s nem lesz jókedve, az menthetetlen.

2011. március 28., hétfő

Óraátállítás, avagy...


Descartes esete Krisztina királynővel

Újból kölcsönvettek tőlünk egy órát, hogy majd valamikor ősszel visszakapjuk. Nagyon nehezen viselem ezt az időszakot, amíg megszokom, hogy egy órával korábban kell felkelni. Este persze friss vagyok, éjfélig molyolok, nyüzsgök, aztán jön a reggel, s kíméletlenül megszólal az ébresztő óra. S hogy mi köze mindehhez Descartesnek? René Descartes francia filozófus, matematikus, 1596-ban született. Sokoldalú, érdekes egyéniség volt, aki bejárta Közép-Európát, teljesen a tudománynak szentelte életét. A késői felkelés, s a jó meleg szoba létszükséglet volt Descartes számára. Már kicsi gyermek korától megengedték neki, hogy akkor keljen, amikor akar, s állítólag 30 fokos melegben érezte igazán jól magát. Rendesen 11 óra előtt nem kelt fel.

Filozófiai munkássága - szerencsétlenségére - Krisztina királynő figyelmét is fölkeltette. Hol hízelgő, hol erőszakos leveleket kezdett kapni tőle, majd 1648 decemberében hivatalos meghívás is érkezett számára a svéd királyi udvarból. Felkérték arra, hogy a királynőt oktassa filozófiára. Descartes 1649 februárjában igent mondott, és 1649 szeptemberében Stockholmba utazott.

Krisztina királynő egy sportos, kissé férfias nő volt. Hajnali ötkor már lovagolni ment, s utasította szegény filozófust, hogy ebben a hajnali órában ő is jelenjen meg a palotában. S ez még nem volt elég csapás, a svédországi klíma, a hideg szobák, fagyos hajnalok kikezdték Descartes egészségét.

1650. február 1-én tüdőgyulladással ágynak esett, és tíz nap múlva Stockholmban örökre lehunyta szemét. Sok tudománytörténész a mai napig nem tudja megbocsátani ezt Krisztinának; igazságtalanul - hiszen szándékosságról szó sem lehetett - őt vádolják Descartes haláláért.

Hát, megyek is aludni, bár biztos nem halok bele, de még pár napig nem vagyok teljesen magamnál, amikor ki kell bújni az ágyból.

2011. március 26., szombat

Gyümölcsoltó Boldogasszony


Március 25-e: Gyümölcsoltó Boldog- asszony ünnepe, Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása ünnepe. Vagyis a megtestesülés, Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe. 9 hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe a katolikus egyház legrégibb ünnepei közé tartozik. Első felemlítését keleten már az 5., nyugaton a 7. században találjuk. Az ünne­pek rangjára XIII. Leó pápa emelte.

Mi magyarok gyönyörű nevet adtunk ennek az ünnepnek: Gyümölcsoltó Boldogasszony.
A hagyományban ezen a napon János bort ittak, hogy növekedjék a fák vére-tüze; s kukoricát pattogtattak, hogy nyíljanak, pattanjanak ki a rügyek. A Gyümölcsoltó Boldogasszonykor beoltott fákat aztán nem volt szabad megnyesni, bántani, de minden esztendőn ezekről szedtek oltóágakat. Ez a nap hozza haza az énekesmadarakat. Derült idejével jó termést ígér.
Csodálom Máriát!

Egy életerős fiatal lány, tele álmokkal, tervekkel a jövővel kapcsolatosan. Szeretem magam elé képzelni ahogyan jegyesével, Józseffel együtt vannak, csacsognak, szövik a terveket, a jövőjükkel kapcsolatosan, bejárják Názáret szép tájait, hogy megálmodják kis családjuk otthonát.... És akkor jön az angyal egy hatalmas kéréssel, egy ismeretlen, életre szóló feladattal, Isten akaratával.
Mária nagysága abban áll, hogy igent tud mondani a jó Istennek. Képes elengedni mindazt miben addig hitt, mit addig kis szívében építgetett, és ki tudja mondani Teremtőjének az igent.. Ez olyan, mind amikor az akrobata, fent a magasban elengedi a kezében lévő biztos trapézt, és bukfencet vetve a levegőben, egy halálugrással társa karjai közé veti magát. Mária bizalommal, mindent elengedve repül, és a jó Isten gondviselő karjai felfogják őt.
Böjte Csaba

2011. március 25., péntek

Weöres Sándor

Konferenciáról hazamenet, a gyönyörű, melengető napsütésben sétálgatva, betévedtünk egy galériába, ahol textilekbe hímezve, festve, szőve, Weöres Sándor verseket olvashattunk.
Megint telítődtem játékosan incselkedő, földi léten túli, varázsló gondolataival. Itthon aztán első dolgom volt, hogy levegyem a polcról a Weöres -kötetet, s olvastam, olvastam.
Csak néhányat másolok most ide.

ÉVSZAKOK
A telet tavaszkor
el lehet feledni,
S a tavaszt a télen
nem lehet feledni.

Kétféle óhaj

,,Gyere velem repülni" - szól a darázs a virágnak.
,,Tapadj az ágra mellém" - szól a virág a darázsnak
Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.
Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

Talizmán

Elmegyek elmenni
maradok maradni
elmegyek maradni
maradok elmenni.

Szaladok szaladni
megállok megállni
szaladok megállni
megállok szaladni.

Fölkelek fölkelni
leülök leülni
fölkelek leülni
leülök fölkelni.

Születek születni
meghalok meghalni
születek meghalni
meghalok születni.

2011. március 23., szerda

Magasztallak



Palya Bea énekelt a minap a Kodály Központban. Szeretem hallgatni, amikor énekel. Szeretem szabad szellemét, bátorságát, szilajságát. Szeretem, ahogy a dalokhoz nyúl. Énekeljen bármit, szilágyságit, francia sanzont, bolgár dalt, vagy akár a "nagyutazást", szárnyal, mint a madár.
Mindig sugárzik, szinte eggyé válik a dallal.
Mint a fenti felvétel is bizonyítja, bárhol, bármikor dalra fakad.

2011. március 22., kedd

Arról, hogy

hallgass a belső hangodra

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, hogy másszák meg. Csábító volt a fődíj -finom falatok -, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok: nyulak, medvék, rókák és farkasok, no meg persze vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.
- Úgysem sikerül nekik - mondta egy nyúl és mikor kimondta, három béka le is esett a földre.
- Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve és láss csodát: tíz béka megint lepottyant a talajra.
- A békák nem is tudnak falat mászni - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról!
Ez így ment egészen addig, míg csupán egyetlen béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
- Le fog esni - morogta a farkas, de nem így történt. A béka felért a csúcsra! Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig olyan kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
- Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
- Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
- Gyakoroltál? - szegezte neki kérdését a farkas.
Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET! Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak saját belső hangját hallotta:
-Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában. Tudta, hogy képes rá és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal akik ezt súlykolják belénk. Úgyhogy tanuljunk meg a kellő időben süketté válni! Olyankor csak saját, őszinte belső hangunkra hallgassunk! Akkor többször érünk fel a csúcsra.

2011. március 18., péntek

Szabadnak születtél



Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed

Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél

Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél

Sose feledd, hogy szabadnak születtél

2011. március 16., szerda

Gyermekkertész

75 esztendős korában váratlanul elhunyt Ranschburg Jenő pszichológus, a pszichológia tudományok kandidátusa. Kedves, okos, kellemes ember volt. Komoly tudományos kérdések előadása közben is emberi maradt. Egy csipet humort mindig belecsempészett mondandójába. És nagyon szeretett élni.
Egyik írását idézem most fel emlékezésül.

Régi magyar nyelvünk a gyermekkertész szóval jelölte az óvónőt. Találónak érzem ezt a kifejezést, nekem egyébként is legkedvesebb hobbim a kertészkedés. Imádom nézni azt, hogy az általam elültetett, gondozott, trágyázott növény hogy fejlődik, évről-évre hogyan lesz nagyobb, szebb, hogyan bontakozik ki. Nem az a dolgom, hogy elkezdjem átalakítani, hiszen amelyik növény rózsa akar lenni, abból semmilyen módon nem tudok tulipánt csinálni. De azért, hogy szebb rózsa legyen, rengeteget tudok tenni. Meggyőződséem, hogy a gyermeknevelés lényege is ez. Tehát, hogy megfelelő növényvédelmet biztosítsak, és hogy gyönyörködjem benne, mert sokszor az az érzésem, hogy a növény nekem akar szép lenni, érzi, ha szeretettel bánnak vele, de hogy a gyerek ezt tökéletesen megérzi, az egészen biztos. Ma meg pontosan azt látom, hogy ennek az ellenkezője történik. Amikor a gyerekre nem kell rászólni, a nevelői magatartás, a szülői szerep "kávészünetre" megy. Én meg inkább fordítva gondolom, mert a gyerek nem bírja elviselni, hogy nem veszik őt észre, aztán azért lesz rossz, hogy észrevegyék. Akkor a szülő kétségbe van esve. Ezért gondolom én, hogy az önkiteljesítés, ahogy a növény szárba szökik, és lesz egyre fejlettebb, egyre érettebb, ez az ember fejlődésének valamifajta modellje. És úgy gondolom, hogy meg kell éreznem vagy talán értenem, hogy mivé akar fejlődni ez a növény, most már az ember-növényről beszélek, és abban kell segítenem, hogy abban tudjon a lehető legszebb és a legjobban kiformált lenni, aminek ő elindul.
Nekem ez nagyon tetszik. Igen, a rózsából ne akarjunk mindenáron tulipánt formálni. Az ebbe fektetett energiát inkább arra fordítsuk, hogy a lehető legszebb rózsa legyen.

2011. március 6., vasárnap

Kosarak


Szeretem a kosarakat. Régi időkre nyúlik már vissza ez a szerelem. Igazán akkor teljesedett ki, amikor magam is megtanultam kosarat fonni.
Régen a parasztság téli foglalatossága volt a kaskötés. A levélhullás után leszedett zöldvesszőből különböző tároló kosarakat fontak. Én ezeket a zöldvesszőből font durvább kosarakat fatárolásra használom, ebben hordom be a házba a tüzelőt.
Általában a hántolt, főzött amerikai fűzből fonok kosarat. Ezeket használom aztán bevásárláskor, a kamrában különböző zöldségek tárolására, kenyértartónak, ebben kelesztem a kenyeret, mielőtt a kemencébe rakom, s sorolhatnám tovább.
Másik kedves alapanyagom a trópusokról importált peddig nád. Ebből finomabb darabokat lehet fonni. Kisebb tároló kosarakat varráshoz, nagyobb tálca méretűeket pogácsa kínáláshoz, s egyéb süteményekhez.
Sok haszontalan kosaram is van, amik csak szépek. Melegséget, harmóniát árasztanak.
Szóval szeretem a kosarakat.

ELŐSZÖR végy egy fűzfavesszőt
tedd vízbe, hogy megszabaduljon
kevélységétől, lággyá váljék
hajlékonnyá, megteljen szeretettel
aztán fond meg, mint egy álmot
s ha kész a kosár, beleteheted
a tiszta ruhát, piros és arany
gyümölcsöket, a kismacskákat.
Néha majd nyikorog az éjszakában
de hát így készült a világ
és néha így panaszkodik.

2011. március 1., kedd

Kodály Zoltán: Öregek

Csendélet

Muszály ezt a verset itt megörökítenem, mert amióta elolvastam, nem tudok tőle szabadulni. Szinte hallom a csendet, érzem a porlepte tárgyak és a homályba vesző emlékek semmivel össze nem hasonlítható nagymama illatát. A tétova mozdulatok céltalanságát. Csend. Élet. Élet?

Kint alkonyul,
a lemenő Nap az ablakon át visszaveszi a falról az utolsó sárga
sugarat,
lassú homály tölti meg a szobát,
de a benn ülő még sokáig látja a tárgyakat,

a sarokban félig bevetett ágy,
a polcokon porlepte könyvek,
az éjjeliszekrényen fényképek,
a fiókokban, dobozokban emlékek, relikviák,
itt ruhadarabok, óra, szemüveg,
amott, telefon, imakönyv, naptár,
és egyéb használati eszközök célszerű közelségben,

a kezek az ölben nyugszanak,
az egyik most felemelkedik,
kikeres egy fájdalmas visszeret,
megtapintja
és visszaszáll

-az ember magára marad az életével.
Oravecz Imre