2011. március 6., vasárnap

Kosarak


Szeretem a kosarakat. Régi időkre nyúlik már vissza ez a szerelem. Igazán akkor teljesedett ki, amikor magam is megtanultam kosarat fonni.
Régen a parasztság téli foglalatossága volt a kaskötés. A levélhullás után leszedett zöldvesszőből különböző tároló kosarakat fontak. Én ezeket a zöldvesszőből font durvább kosarakat fatárolásra használom, ebben hordom be a házba a tüzelőt.
Általában a hántolt, főzött amerikai fűzből fonok kosarat. Ezeket használom aztán bevásárláskor, a kamrában különböző zöldségek tárolására, kenyértartónak, ebben kelesztem a kenyeret, mielőtt a kemencébe rakom, s sorolhatnám tovább.
Másik kedves alapanyagom a trópusokról importált peddig nád. Ebből finomabb darabokat lehet fonni. Kisebb tároló kosarakat varráshoz, nagyobb tálca méretűeket pogácsa kínáláshoz, s egyéb süteményekhez.
Sok haszontalan kosaram is van, amik csak szépek. Melegséget, harmóniát árasztanak.
Szóval szeretem a kosarakat.

ELŐSZÖR végy egy fűzfavesszőt
tedd vízbe, hogy megszabaduljon
kevélységétől, lággyá váljék
hajlékonnyá, megteljen szeretettel
aztán fond meg, mint egy álmot
s ha kész a kosár, beleteheted
a tiszta ruhát, piros és arany
gyümölcsöket, a kismacskákat.
Néha majd nyikorog az éjszakában
de hát így készült a világ
és néha így panaszkodik.

2 megjegyzés:

  1. Peddig nádból én is fontam már kiskosarat, s van még egyre való anyagom. Nekem is tetszenek, én ősszel dísztököket teszek bele a bejárati ajtó mellé.és van kenyeres kosaram is.Szeretem a természetes anyagokat.
    Annyira tetszik, amit a fűzfavesszőről írtál! Jól esett a lelkemnek!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök Éva, hogy egy rokonlélekre leltem. :-)Ölellek.

    VálaszTörlés