2011. április 23., szombat

2011. április 18., hétfő

Ne add fel!

Legjobb barátomnak idézem itt fel Pablo Neruda gondolatait. Tudod: amíg dobog a szíved, rádtalálhat az érzés...Ne add fel!
lassan meghal az,

aki soha nem megy útra,

aki nem olvas,

aki nem hallgat zenét,

aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,

aki elvesztette önszeretetét,

aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,

aki mindig ugyanazt az utat járja,

aki soha nem változtat támaszpontot,

aki nem meri öltözete színét cserélni

vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,

aki elkerüli a szenvedélyt

és az izgalom örvénylését,

amely a szeme fényét gyújtja

és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,

aki nem tudja célpontját változtatni

mikor boldogtalan

a munkában vagy szerelmében,

aki nem mer veszélyt vállalni

az álmai megvalósítására,

élj most!

légy merész ma!

cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!

Ne vond magadtól meg a boldogságot!

2011. április 16., szombat

Akárcsak a fülemülék

Zimányi József Naomi című könyvecskéjéből való a következő gondolat:

"Egy madártani tudós megfigyelései közben egy érdekes jelenségre lett figyelmes. Amikor a fülemülefiókák kibújnak a tojásból, a fülemüle apukák éjjel-nappal énekelnek nekik. Tudni kell, hogy a fülemüléknél csak a hímek énekelnek. És ennek a tudósnak nem hagyott nyugtot a kérdés, miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal? Miért nem elég csak nappal? Kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket. Majd eljött a kirepülés ideje, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a nőstények elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis apaállat azzal a csöpp agyával tudja, nekem hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövőt."


Ez nekünk, szülöknek - az apukáknak is - a felelőssége. Hogy elegendő bíztatást, mosolyt, szeretetet, odafigyelést adjunk gyerekeinknek, és el ne felejtsük megtanítani őket mosolyogni.


Mindez ma egy meghitt családi összejövetelen jutott eszembe. Jó volt együtt lenni szeretetben, meghitt, könnyes-nevetős beszélgetésekben. Hálás vagyok szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy sokszor bizony nagyon nehéz helyzetben, lemondásokkal együtt, de fáradhatatlanul, éjjel-nappal beleénekelték a szükséges dallamot a szívünkbe.

2011. április 10., vasárnap

Költészet Napja


József Attila ÁPRILIS 11


A talló kalászait hányva


S a verebek közé belesvén


Nagy szél kapott föl egyszer engem


Hirtelen, április estén.


Gyerekeit kereste arra


S engem talált ott épp az útban.


Bömbölt, örült s én mosolyogva


Rengeteg mellén elaludtam.


Vitt falvan, földeken keresztül,


Meghempergetett jó sárosra,


Cibálva és kacagva vitt egy


Pesti, csatakos külvárosba.



Az uccán vídám jasszok lógtak


S még vidámabban verekedtek,


Kiabáltak, kiabáltunk és


A jasszok végül berekedtek.


Mondom, valami nagy ünnep volt,


A hívek templomokba mentek


És reszketve, szomorú kézzel


Áldották őket meg a szentek.


S hogy a harangok búgtak, fölnőtt


A szívekben nagy, esti béke.


A gyilkos végzett emberével


S úgy menekült, kalaplevéve.


Reménységnek és tulipánnak


Kicsikis deszka-alkotmányba


1905-ben ígyen


Iktattak be az alkotmányba.


A kártyás munkásnak fiúként,


S a szép, ifjú mosóasszonynak,


Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,


Fejkendóbe kötözött gondnak.


A szegényasszony rég halott már,


De fiát a szél el nem hagyja,


Együtt nyögünk az erdőn éjjel


S együtt alszunk el virradatra.


(1925.)


video

2011. április 3., vasárnap

Tanyai hangulatok










Végre igazi tavasz volt hét végén, bár a házban még hideg volt, kicsit be kellett gyújtani a kályhába, de kint tombolt a természet. Méhek döngtek, virágillat töltötte meg a levegőt, sárgák, rózsaszínek, lilák, pattanó rügyek, kibomló levelek. Szeretem a tavaszt.