2011. április 16., szombat

Akárcsak a fülemülék

Zimányi József Naomi című könyvecskéjéből való a következő gondolat:

"Egy madártani tudós megfigyelései közben egy érdekes jelenségre lett figyelmes. Amikor a fülemülefiókák kibújnak a tojásból, a fülemüle apukák éjjel-nappal énekelnek nekik. Tudni kell, hogy a fülemüléknél csak a hímek énekelnek. És ennek a tudósnak nem hagyott nyugtot a kérdés, miért énekel a fülemüle apuka éjjel-nappal? Miért nem elég csak nappal? Kivett három fiókát a hímek közül. Bevitte a lakásába és táplálta őket. Három hét múlva visszarakta őket. Majd eljött a kirepülés ideje, és ez a három, amelyiknek hiányzott az apukás három hét, olyan rikácsoló hangot adott, hogy a nőstények elmenekültek tőlük. Ilyen helyzetben nincs házasság, nincs fészek, nincs nemzedék, nincs folytatás. Mert az a kis apaállat azzal a csöpp agyával tudja, nekem hat hetem van, hogy beleénekeljem a szükséges dallamot a fiókák fejébe, hogy legyen folytatás, hogy biztosítsuk a jövőt."


Ez nekünk, szülöknek - az apukáknak is - a felelőssége. Hogy elegendő bíztatást, mosolyt, szeretetet, odafigyelést adjunk gyerekeinknek, és el ne felejtsük megtanítani őket mosolyogni.


Mindez ma egy meghitt családi összejövetelen jutott eszembe. Jó volt együtt lenni szeretetben, meghitt, könnyes-nevetős beszélgetésekben. Hálás vagyok szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy sokszor bizony nagyon nehéz helyzetben, lemondásokkal együtt, de fáradhatatlanul, éjjel-nappal beleénekelték a szükséges dallamot a szívünkbe.

1 megjegyzés:

  1. Igen, mi is erre törekszünk,tovább vivén a ránk hagyományozottat.

    VálaszTörlés