2011. április 10., vasárnap

Költészet Napja


József Attila ÁPRILIS 11


A talló kalászait hányva


S a verebek közé belesvén


Nagy szél kapott föl egyszer engem


Hirtelen, április estén.


Gyerekeit kereste arra


S engem talált ott épp az útban.


Bömbölt, örült s én mosolyogva


Rengeteg mellén elaludtam.


Vitt falvan, földeken keresztül,


Meghempergetett jó sárosra,


Cibálva és kacagva vitt egy


Pesti, csatakos külvárosba.



Az uccán vídám jasszok lógtak


S még vidámabban verekedtek,


Kiabáltak, kiabáltunk és


A jasszok végül berekedtek.


Mondom, valami nagy ünnep volt,


A hívek templomokba mentek


És reszketve, szomorú kézzel


Áldották őket meg a szentek.


S hogy a harangok búgtak, fölnőtt


A szívekben nagy, esti béke.


A gyilkos végzett emberével


S úgy menekült, kalaplevéve.


Reménységnek és tulipánnak


Kicsikis deszka-alkotmányba


1905-ben ígyen


Iktattak be az alkotmányba.


A kártyás munkásnak fiúként,


S a szép, ifjú mosóasszonynak,


Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,


Fejkendóbe kötözött gondnak.


A szegényasszony rég halott már,


De fiát a szél el nem hagyja,


Együtt nyögünk az erdőn éjjel


S együtt alszunk el virradatra.


(1925.)


video

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése