2011. május 25., szerda

Camino

Három évvel ezelőtt ezen a napon indultam útnak, hogy végiggyalogoljam a 800 km-es zarándokutat Észak Spanyolországban, a Pireneusok alatt. A végcél Santiago de Compostella, Szent Jakab sírja, ami fölé csodálatos katedrálist építettek.
Annyi ostobaságra büszkék az emberek.Azt gondolom, ez nem volt ostobaság.
Életem legkülönlegesebb, legnehezebb, legszebb emléke lett. Nagyon sokat tanultam a kemény próba elé állító úton.
Szeresse- még életében - mindenki a napot!
Szeresse az esőt!
Szeresse a tiszta levegőt!
Szeresse az erdők madárcsendjét!
Megköszönni az életnek minden pici örömöt, amit az élet ad!
Nem attól lesz valaki több, ha mindent kevésnek tart, attól lesz több, ha megtalálja a pillanat örömét, s megbecsüli azt.
BUEN CAMINO! Már örökre a lelkemben marad.






Posted by Picasa

2011. május 17., kedd

Barangolások

Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton, kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban, amikor észrevétlenül vállamra ült az Idő, és csendesen figyelmeztetett a sok tegnapra és a fogyó holnapokra.

Fekete István

2011. május 14., szombat

Virágaim










Szeretem a tanyánk névtelen kis virágait. Tudom, hogy valójában mindegyiket elnevezték valahogy, de mégsem olyan feltűnőek, mint harsányabb társaik. Soha nem mondjuk, hogy látod, kinyíltak a százszorszépek , meg nézd, már virágzik a boglárka. Azt bezzeg azonnal észrevesszük, hogy ágaskodnak a tulipánok, illatoznak a rózsák, harsognak a pünkösdi rózsák, a kardvirág, mint egy királylány pipiskedik fodros ruhájában. Pedig ezek csak rövid ideig díszítik a kertet, de az én szerénykéim akkor is megbújnak a fűben, mikor nemesebb rorkonaiknak már híre-hamva.

Persze mind szeretem, de különösen tanyánk névtelen kis virágait.


























2011. május 1., vasárnap