2011. október 30., vasárnap

Homlokomon hordom a jelet



Béke szállt szívemre,

ahogy az óriástölgyek közt

lassan, elmerengve

meleg őszi napsütésben

színes levélszőnyegen

roppanón lépkedve

sírodhoz értem, köszönve neked,

mintha kicsit hazaérkeztem

volna... szinte irigykedtem,

ahogy ott csendben

lelked valahol távol,

messze megpihen...

Már egy évtized sincs,

s éveim száma a te korod

mutatja, amikor te

ideérkeztél, hosszú

szenvedés után

csendben megpihentél.

Szinte óhajtom magamnak

most melletted

ezt a virágokkal díszített

nyugalmas helyet,

mert nincs sok idő, s még

annyi mindent szeretnék

elmondani neked.

De élni kell, míg lehet,

s most lásd, gyertyát gyújtok,

míg beszélgetek veled,

a virágok értőn hallgatnak; lassan

búcsúzom s újra itthagylak.

Nem sírok, jó? Végzem a dolgom,

ahogy rendeltetett - igyekszem jól,

de néha rosszul -,

teszem amit lehet, s hiszem,

majd találkozunk...

hisz én is homlokomon

hordom a jelet... tudom,

hogy porból lettem,

s valamikor egyszer

- s talán nemsokára -

én is porrá leszek.

Jószay Magdolna

2011. október 28., péntek

Itt ülök csendben



Itt ülök csendben

nem szól zene sem

s már teljes egy órája

a telefon sem rezzen

egyik sem...

hihetetlen

jó a csend most

s gondolataimban járok

s illanok éveket-évtizedeket

bejárom a messze végtelent

csak a szél dübörög

ritmust az ablakon

szívverésem lassul

kezem ellankad

doromboló macskámon

s a csendes álom

puha takarót

szór rám.

Jószay Magdolna



2011. október 27., csütörtök

Tulipánfejű kakasok

Lelkemből kelve világra,
dalaim tollasodjatok,
táncoljatok ti sarkantyús
tulipánfejű kakasok.

Ágaskodjatok vállamon
hívjatok új hajnalt nekem,
Kukorékolva köznapon,
pirossal nyomott ünnepen.

Ne cibáljátok hajamat
hogyha a búbaj rámesett.
Fölfuvalkodva vörösen
védjétek meg a szívemet.
NagyLászló

Ez a tulipánfejű kakas az én emblémám, jelem. A verset hozzá most kaptam ajándékba egy barátomtól. Szeretem. Köszönöm T.

2011. október 25., kedd

Esik az eső

Az eredeti felvételen Rostás Károly, cigány nevén Huttyán énekel. A Szolnok megyei Öcsödről való. Már nem él. Még a 80-as években meghalt a szolnoki börtönben. Ezt a nótát a Deep Forest-nek énekelte fel, s ők ügyesen összevágva világhírűvé tették. Fájdalmasan nyers hang, mégis van benne valami varázserő. Engem elvarázsolt.


video

És a Deep Forest feldolgozása a Freedom Cry-hoz:


video

2011. október 24., hétfő

Ady Endre: Ugrani már: soha

video

Életművészet

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni és nem tetszelegni:
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végig menni;
a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
Tatiosz

2011. október 23., vasárnap

Kultúrlábnyomok


Sok mindent nem szeretek városomban, de szerencsére több minden van, amit igen. Vannak kedves helyeim, ahova rendre visszatérek, csak úgy, nézelődni, szívni a levegőjét. Egyik ilyen a Dóm kőtár, ahova legutóbb budapesti barátaimat vittem el. Vannak a Király utcában kedvenc kézműves és rövidárú boltjaim, s akkor még nem említettem fő kedvencként a Mecseket, aminek minden kis zugát, lejtőjét ismerem. Van örökbefogadott fám, ami mellett nem megyek el egy simogatás nélkül.
Ha egy város szóba kerül, akkor sorolják művészeti, történelmi nevezetességeit. Igen, ez a külső. De mint egy embernél is, a külső mögött egy személyiség van, amit csak a legközelebbi barátok, családtagok ismerhetnek, s talán nem meredek a hasonlat, egy város mindennapi életéhez a külső mellett hozzátartoznak jellegzetes figurái. Aki régóta él Pécsett, az bizonyára emlékszik, vagy legalább hallott róla, hogy itt élt a "Darányi bácsi", s talán még mindig él a "füttyművésznő". Ki ne ismerné "Leonardót", a rendőrt, de az idősebbeknek talán még ismerős a reklám: "sparheltviksz a kályhafényesítő", amit egy hatalmas testtel és hatalmas hanggal "megáldott" asszonyság ordított a verőfényes pécsi délelőttökbe.
A nyáron fehér lábnyomokat fedeztem fel néhány ismert helyen a városban. Akkor még nem értettem, hogy mik is ezek. Mára kiderült: pécsi nevezetességek kaptak járdára festett "kultúrlábnyomokat". Nagyon örülök ennek. Érdekes, kedves, emberi gesztus, amit olyan jellegzetes mai figurák kaptak, mint a virágárus a Kórház téren, a vak zenélő fiatalember, a könyvárus Levente kutyájával, vagy Pelényi Margit építész Citroen Kacsájával együtt.
Őket már nemcsak az emlékezet őrzi majd, hanem a lábnyomok is, míg le nem mossa az idő.

2011. október 22., szombat

Liszt Ferenc

A 19. század zeneművészetének egyik vezéralakja volt.Utolsó korszakának műveiben olyan távlatokat nyitott meg, amelyekkel egyedül állt korának zeneszerzői között, s amelyek a 20. században elsősorban Bartók Béla művészetében találtak igazi rokonságra és folytatásra. Mint zongoraművész máig csodált fokra fejlesztette a zongoratechnikát, játékának ellenállhatatlan ereje és szuggesztivitása a legnagyobb előadóművészek közé helyezik.
Közismert, talán néha "agyonjátszott" zongoraművei helyett gyönyörű Ave Maria-jával emlékezem meg róla.

video

2011. október 9., vasárnap

Szavakból katedrálist

Hatalmas öröm töltött el, amikor először hallottam Jordán Tamás és Fűzfa Balázs "A 12 legszebb magyar vers" programjáról. Nem kevesebb jutott eszükbe, mint hogy országos, sőt már határon túli turnéra indulnak egy-egy magyar verssel, amit aztán az adott helyszínen több száz diák együtt mond el, Jordán Tamás vezényletével. Ez nekem nagyon tetszik. Kányádi Sándor mesélte, hogy egy közönségtalálkozón egy kisgyerek azt válaszolta a kérdésre: Mi a vers? "A vers az, amit mondani kell." Igen, mondani kellene, sokszor, sokunknak. Nem feltétlenül közönség elé kiállva, nem. De hangosan olvasgatva, dudorászva, játszogatva a szavakkal, s őrizve tovább a lelkünkben a szavak varázsló erejét, melegét. S ha kicsi gyermek van körülöttünk, ez szinte kötelező.

Jordán Tamás szerint: "nagy élmény és szerencse, hogy a gyerekek részt vehetnek egy ilyen jellegű programban. Itt most szavakból építünk egy katedrálist. Magával ragadó élmény volt, ahogy közel ezren egyszerre, nagy odafigyeléssel és fegyelmezettséggel mondták el a strófákat."

Szóval öröm. S csak csendben remélem, hogy a résztvevő gyerekek nemcsak az "akció" miatt fognak majd kezükbe egy verseskötetet.


József Attila: A számokról


Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,

mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számolódnak

és csodálkozik módfelett az irka,

hogy mindegyik csak magára gondol,

különb akar lenni a többinél

s oktalan külön hatványozódik,

pedig csinálhatja a végtelenségig,

az 1 ilyenformán mindig 1 marad

és nem szoroz az 1 és nem is oszt.


Vegyetek erőt magatokon

és legelőször is

a legegyszerűbb dologhoz lássatok

adódjatok össze,

hogy roppant módon felnövekedvén,

az Istent is, aki végtelenség

valahogyan megközelítsétek.

2011. október 8., szombat

2011. október 3., hétfő

Indián nyár

Talán tudok újból írni. A sok változás, ami az életemben történt, valahogy lecsendesített. A nagyon fontos történésekről nem tudtam írni, a lényegtelen apróságokról pedig nem szoktam. Hosszú ideig nem találtam a helyem, csak tébláboltam magam körül. Talán lassan magamhoz térek, s kinyitom az ablakot, hogy bejöhessen, ami be akar jönni.
Talán ez a csodálatos indián nyár élesztett fel. A legkedvesebb évszakom. Amikor a nap már nem éget, hanem bársonyosan símogat. Amikor már meztelenül, "egyszállepedősen" nem lehet aludni, de a bőröm még őrzi a nap illatát. Amikor korán reggel már merészség mezitláb a kertben bóklászni, s a hajnalok azt a semmivel össze nem téveszthető csípős, füstös ősz-szagot lehelik rám. Igen, ez az indián nyár. S a színek! Most nyoma sincs még az ősz rozsdás-barnás-vöröses árnyalatainak. Annyi minden őrzi még a nyár napsugaras sárgáját. Hát, ezt annyira szeretem, hogy feléledtem tőle. S ha nem jut eszembe, hogy nemsokára sötét lesz, hideg és eső, akkor talán újból élek.