2011. október 24., hétfő

Életművészet

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni és nem tetszelegni:
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végig menni;
a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
Tatiosz

5 megjegyzés:

  1. Bocsánat, ha kegyetlen vagyok, de nekem ez langyosvíz. Ezernyi példa van s itt is egy az ellenkezőjére. Maximalistának kell lenni, különben szart sem ér az élet. A kompromisszumok csak az éhenhalás ellen valók.

    VálaszTörlés
  2. Úgy érzed Feri? Hosszasan tudnék erről beszélgetni, ez most itt nem az az alkalom. De abban egyetérthetünk, hogy igen, maximalistának lenni, de a fentiek szerint. Ha az kompromisszum például, hogy "nem hivalkodni, nem tetszelegni",vagy "a nagyságot az erénnyel és nem szerencsével mérni", akkor nem vagyunk egy hullámhosszon. De hát te sem gondolod az ellenkezőjét.

    VálaszTörlés
  3. Eddigi tapasztalatom szerint ez a "fórum" valóban nem alkalmas a gondolataink egyeztetésére, a félreértés csapdái miatt. Egyszer majd egy jó kis kávé mellett? :)

    VálaszTörlés
  4. Talán ezt jobban illett volna az Ugrani már: soha helyett.:)

    VálaszTörlés
  5. Igen, ha ezt a verset mondod, talán jobban megértelek. Persze vannak kételyeim, amikre a "frappírozott" válaszokat lehet, hogy egy "világnézeti klubban" megkaphatom, egy jó kis kávé mellett. Szólj, ha nyithat a klub. :-))

    VálaszTörlés