2011. október 3., hétfő

Indián nyár

Talán tudok újból írni. A sok változás, ami az életemben történt, valahogy lecsendesített. A nagyon fontos történésekről nem tudtam írni, a lényegtelen apróságokról pedig nem szoktam. Hosszú ideig nem találtam a helyem, csak tébláboltam magam körül. Talán lassan magamhoz térek, s kinyitom az ablakot, hogy bejöhessen, ami be akar jönni.
Talán ez a csodálatos indián nyár élesztett fel. A legkedvesebb évszakom. Amikor a nap már nem éget, hanem bársonyosan símogat. Amikor már meztelenül, "egyszállepedősen" nem lehet aludni, de a bőröm még őrzi a nap illatát. Amikor korán reggel már merészség mezitláb a kertben bóklászni, s a hajnalok azt a semmivel össze nem téveszthető csípős, füstös ősz-szagot lehelik rám. Igen, ez az indián nyár. S a színek! Most nyoma sincs még az ősz rozsdás-barnás-vöröses árnyalatainak. Annyi minden őrzi még a nyár napsugaras sárgáját. Hát, ezt annyira szeretem, hogy feléledtem tőle. S ha nem jut eszembe, hogy nemsokára sötét lesz, hideg és eső, akkor talán újból élek.











3 megjegyzés:

  1. Na, végre! Azt azért éreztem, hogy valami történt körülötted, de szándékosan nem faggattalak. Majd mondod, írod ha már bírod, akarod. Csak arra kérlek vigyázz magadra, mert időnként piszkosul hiányzol ám, túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy "elveszítselek".

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, köszönöm :-)))

    VálaszTörlés
  3. Nekem, nagyon hiányoztak a bejegyzéseid, szerettem olvasni , hallgatni őket! Úgy örülök, hogy megint itt vagy !
    Szép vasárnapot!

    VálaszTörlés